A házasság az egyik legnagyobb dolog az életben. Japánban mostanában gyakran egy pár találkozik valahol, randevúzik, és ha szeretik egymást, akkor sokáig együtt járnak. Végül ha hosszú ideig együtt járnak, összeházasodnak. De régen Japánban nem ez történt. Ebben a bejegyzésben arról szeretnék írni, hogy milyen volt régen a házasság Japánban és most milyen a japán család.

Először arról szeretnék írni, hogy milyen volt régen a házasság Japánban. Körülbelül 1000 évvel ezelőtt, ha egy férfi szeretett egy nőt és szeretett volna megnősülni, a férfi sokszor elment a nő házához. De a férfi nem láthatta a nő arcát, csak beszélni tudott vele. Ha a férfi körülbelül háromszor vagy többször elment a nőhöz, akkor a pár összeházasodott. Azonban a házasság után, ha a férfinek megtetszett egy másik nő, nem járt tovább a korábbi nőhöz, hanem talán a másik nőhöz kezdett járni. Ebben az esetben a házasság megszűnt és akkor a nő feleségül tudott menni egy másik férfihoz. Japánban régen a házasság tekintetében, a párok nem voltak felelősek.

Manapság amikor a pár el akar válni, bonyolult dolgokat kell csinálni. Például el kell menni a polgármester hivatalba és be kell adni a válási papírt. Ha a férfi vagy a nő nem akar elválni, talán bíróságra kell menni és a pár veszekedik. Mostanában a házasság erős és különleges kapcsolatot jelent. A házasság nehéz és fontos dolog. De régen a házasság nem volt nehéz. Ha a férfi szeretett volna feleségül venni egy nőt, csak el kellett járnia hozzá, és ha el szeretett volna válni, csak nem járt hozzá többet. A házasság nagyon könnyű dolog volt.

Manapság milyen a család Japánban? Alapjában véve egy családban egy apa, egy anya és gyerek van. Régen néhány család a nagyszülőkkel lakott. De most kevesebb lett az ilyen család. Azt hallottam, hogy mostanában több a szingli anya is. A szingli anya olyan anya, akinek van gyereke, de elvált, így egyedül gondoskodik a gyerekéről. Sok családforma van, de minden család jó, amíg mindenki boldogan és vidáman tud együtt lakni.

Ebben a szemeszterben a japán gyerekkori játékoknak néztem utána, és most erről szeretnék írni. Azért választottam ezt a témát, mert nem sokat tudtam a játékokról, amelyeket gyakran játszottam, amikor gyerek voltam.

A játékoknak két típusa van, tehát a gyerekek vagy kint vagy bent játszanak. A kinti játékok célja az, hogy játék közben mozgassák a testüket, és a kondíciójuk javuljon.

Először az Edo-korszak óta létező gyerekkori játékok történetéről írok. Az Edo-korszakban a játékok tették ki a gyerekek életének nagyobb részét. A lányok, akik  dajkálták a gyereket, nem csak dajkálták, hanem különböző játékokat játszottak velük, például fogócskát és fonaljátékot. Az Edo-korszak közepén sok gyereknek játékot és babát készítettek. Akkoriban kedvelt játékok voltak a fogócska, a bújócska, az otedama és a fonaljáték.

Sokszor használtok számítógépet és használjátok az internetet? Manapság nagyon kellemesen tudjuk használni az internetet. Mindenki otthonról, az interneten vesz ruhát, zenét, játékot. És ha két ember messze lakik egymástól, tudnak csetelni és e-mailezni egymással, és a Twitteren kis naplót írni. A Facebookra fényképeket tesznek fel. De mostanában sokan kellemetlenül érzik magukat az internet miatt, mert sokszor rosszul használják az internetet, például csalásra, mocskolódásra, mások piszkálására stb. Néhány nappal ezelőtt egy gimnazista írt egy emberről a Twitteren, akivel a vonaton találkozott, és a hírek arról számoltak be, hogy a lányt a rendőrségre vitték, mert a Twitteren pejoratív megjegyzést írt a férfiról. A másik hír az volt, hogy egy focimeccsen egy szurkoló rossz dolgot írt az ellenfélről. Ő is gimnazista volt és a focicsapat bocsánatot kért, mert nem figyelt a szurkolójára.

Ezek a hírek körülbelül két hónappal ezelőtt történtek. Majdnem mindenki használja a Facebookot, a Twittert, a blogokat stb. Ezek egyrészt nagyon jól működnek, például könnyen meg tudjuk tudni, hogy mit csinálnak a barátok, könnyen meg tudjuk osztani a jó élményeinket, de másrészt rosszul is működnek. A Facebookon valaki a barátunknak adja ki magát, és a információkat szerez meg rólunk, például az ember nevét, születésnapját, iskoláját. A Twitterről megtudhatják hogy hol vagyunk vagy mit csináljunk és mit mondunk.

Most néhány tanácsot szeretnék adni, hogy hogy hogyan használjuk okosan az internetet. Az első tanács az, hogy ne írjatok rossz dolgot az interneten és jól gondoljátok meg, hogy mit írtok. Lehet, hogy valakinek csak egy vicc, de más embernek nem csak vicc, hanem piszkálás vagy sértés. A második tanács, hogy ne írjatok ki az internetre személyes adatokat. Már mondtam, hogy a személyes adatok nagyon értékesek és valakinek a telefonszáma vagy e-mail címe nagyon hasznos lehet rossz szándékú emberek számára. Valaki rosszra tudja használni a személyes információt, például csalást is el lehet követni velük. A harmadik tanács az, hogy ismeretlen embereknek ne mutassuk meg az internetes tevékenységünket. Ha csak a barátaink látják a honlapot, Facebookot, Twittert, akkor kevés problémánk történik az interneten. Ha okosan használjuk az internetet, akkor kellemesen tudunk információkat kapni, és szinte mindent csinálhatunk. A jövőben is sok dolgot csinálhatunk a számítógéppel, és persze ez a jövőben is az egyik fontos gép lesz.