Japánban egyes megyék nagy figyelmet fordítanak a turizmusra és sokféle módszerrel próbálják átadni a környék varázsát. Egy cikkben azt olvashattuk, hogy Hiroshimában macskanézetű Street View-val mutatják be az egyik kirándulóhelyet. Ez a Street View Hiroshima Onomichi látképeit mutatja be macskanézetben és a macskákat és a boltokat is bemutatják. Onomichiben sok macska él, ezért készítettek ilyen Street View-t. Ilyesformán próbálják érdekességekkel fellendíteni a japán megyékben a turizmust. Japánban 47 megye van és nemcsak a fő városokban, hanem vidéken is igyekeznek fellendíteni a turizmust. 2020-ban rendezik a Tokiói Olimpiát, ezért több külföldi turista jön majd Japánba. Egyre fontosabb lesz a japán turizmus. Szeretném bemutatni a japán turizmus mostani módszereit és hogy milyen kihívásokkal néz szembe a japán turizmus.

Először szeretnék bemutatni egy magazint, amelyben helyi különlegességeket reklámoznak. Ebben a magazinban olyan emberek mutatják be a helyet, akik az adott helyről származnak. Például Hiroshima megye magazinjában, egy híres japán muzsikus képét használják a címlapon és bemutatják Hiroshima híres termékeit. Iwate megye magazinjában egy szépségkirálynő, aki Iwatéban lakik, mutatja be az egyik utazási célpontot és Iwate hagyományos kultúráját. Ezek a magazinok nagyon népszerűek lettek és sok ember reklámozza a helyi jellegzetességet. A vidéket reklámozó videók is érdekesek. Egyes megyék készítettek olyan videót, amelyek bemutatják a jellegzetes termékeket és a meglátogatni ajánlott helyeket. Ha videót készítenek, azt külföldön is meg lehet nézni, ezért szerintem ez jó ötlet.

A következő részben szeretném bemutatni a kiotói turizmust. 2014-ben 55 640 000 turista ment Kiotóba. Kiotóban sokféle turisztikai innovációt vezettek be. Először is Kiotóban fontos, hogy megőrizzék a szép városképet. Kiotó városban nem szabad magas épületeket építeni és hivalkodó színű cégtáblákat használni. Egy rendelet meghatározza az előírásokat. Ezért az üzletláncoknak is meg kell változtatni a cégtábla színeit. Szeretnék egy példát mondani. Japánban van egy Lawsonnak hívott éjjel-nappali. A bal oldali képen van egy átlagos Lawson külső megjelenése. A jobb oldali képen a kiotói Lawson külső megjelenése van. A kék cégtábla nem illik Kiotó látványához, de a barna és fekete cégtábla és a barna rács illik.

Emiatt a nem hivalkodó külső megjelenés miatt, a turisták élvezni tudják Kiotó látványát. Ezen kívül, Kiotóban érdekes turisztikai módszerek vannak. Kiotóban van egy rendszer, amit a vendégszeretet nagykövetének hívnak. Ez egy ember, aki Kiotót reklámozza, és a vendégszeretetet népszerűsíti. A vendégszeretet nagykövete nem híres ember lesz, hanem például taxivezetők vagy üzletvezetők. Ők jól ismerik Kiotót és be tudják mutatni a várost.

A japán megyék más és más vonzerőt mutatnak be. Szerintem jó lenne, ha jobb lenne a közlekedési hálózat, és könnyen lehetne vidékre menni. Minden megyében van jellegzetes termék vagy olyan hely, amit érdemes megnézni, ezért remélem, hogy sok turista megy nemcsak a fővárosba, hanem vidékre is.

Azt gondolom, hogy az egészségünk a legfontosabb az életünkben, mert anélkül nem lehet boldogan élni, akkor sem ha van családunk, barátaink és pénzünk. Így szerintem mindenkinek vigyáznia kell az egészségére, különösen amikor sokan betegek lesznek, vagyis most, télen. Mivel én gyengébb voltam, gyakran megfáztam és asztmás voltam, amikor kicsi gyerek voltam, az anyukám most is mindig aggódik az egészségemért. Ezért én is talán többet tudok az egészségről, mint mások.

Télen otthon különböző egészséges ételeket szoktam enni. Például majdnem minden reggel szoktam enni mézes joghurtot. Az anyukám szerint a méz nagyon egészséges, és a joghurt pedig erősebbé teszi az immunrendszert. A másik étel, amit szeretnék bemutatni, a szake no kaszu. Ez egy tört fehér és puha hozzávaló, ami akkor keletkezik, amikor az emberek szakét, japán rizspálinkát készítenek. Mivel ez a maradékot jelentő kaszu az erjedés után születik, ebben nincs sok alkohol. Ez a szake no kaszu nagyon egészséges, különösen télen, mert ez fel tud melegíteni minket és jó a vérkeringésnek. Télen sokan iszunk ama zaket, amely a leghíresebb szake no kaszu ital. Amikor ezt csináljuk, a szake no kaszut sok cukorral forró vízben kell főzni, így szinte egyáltalán nincs benne alkohol, és a kisgyerekeknek is lehet inni. De vigyázni kell, hogy ne egyél túl sok cukrot emiatt. Ezen kívül kaszu ziru is van, amely nem édes, és ebben halak és zöldségek vannak, és kicsit hasonlít a miszoleveshez.

Az ételekből épül a testünk. Ezért ahhoz, hogy ne fázzunk meg, nagyon fontos az, hogy egészséges ételeket együnk.

Ebben a posztban a nyári és a téli ajándék, azaz az ocsúgen és az oszeibo szokását szeretném bemutatni. Ezeket az ajándékokat az emberek hálából adják annak, akitől segítséget kaptak.

A csúgen szokás eredetileg Kínából származik. A taoisták szerint volt egy földisten, akit Csúgennek hívtak, és az ő születésnapja július 15-e. Az emberek azon a napon neki adtak ajándékot, de nem csak ünnepelésként, hanem a bűnök megbocsátásáért is. Japánban pedig a buddhizmus szerint van egy esemény, amit bonnak hívnak, és amikor a halott lelkeknek adnak ajándékot és imádkoznak a halottak boldogságáért. Ebben a szokásban vannak különböző ceremóniák, és ezek között van a bonrei, amikor a szülők, a rokonok és a szomszédok a halott lelkeknek szánt tárgyat ajándékoznak egymásnak. Ez a szokás összekapcsolódott a kínai csúgen szokással, és az emberek elkezdték egymást ajándékozni a bon időszakban. Ez a szokás a Muromacsi-korszakban (1338-1573) terjedt el a császári család és császárnak szolgáló nemesek között, és az Edo-korszakban (1603-1868) már a köznép is csinálta.

A szeibo pedig szó szerint azt jelenti, hogy az év vége. Ennek a szokásnak az eredetéről két magyarázat van. Az első magyarázat úgy szól, hogy eredetileg az újévkor istennek adott tárgyat év végén egy nagy családcsoport központi családjához viszik a családok. Az ajándék általában étel, különösen olyan, amit újévkor esznek. Az ajándékokat a családban együtt eszik, és ezáltal isteni erőt kapnak. Ezt sindzsinkjósokunak hívják. Ez a szó azt jelenti, hogy az isten és az ember ugyanazt az ételt eszi, és ez megerősíti a kapcsolatot, és ettől az emberek nyugalmas életet reméltek. A második magyarázat szerint pedig az Edo-korszak kereskedelmében egy évben csak bonkor és szeibokor fizettek és ajándékoztak.

Hogyan ajándékoznak az emberek? Sok szabály van. Az egyiket mizuhikinak hívják, ami olyan, mint egy szalag, és amivel feldíszítenek egy dobozt. Két fajta van: masni és görcs. Az első fajtát akkor használják, amikor olyan esemény történik, ami akárhányszor megtörténhet, mert többször is megköthető. Például gyermekszülés, hosszú élet stb. A másodikat pedig akkor használják, amikor azt reméljük, hogy csak egyszer történik, mert nem lehet kibontani a kötést. Például házasság, halál stb.

Az ocsúgen időszaka július elejétől 15-éig, az oszeibo időszaka pedig december elejétől 20-áig tart. Általában népszerű ajándék az édesség, a sör, a sonka stb., de érdekes, hogy a legtöbb ember a vásárlási utalványnak örül legjobban. Az érték attól függ, hogy kinek adják az ajándékot. Az átlag körülbelül háromezer jen fejenként.

Vannak ajándékok, amiket nem illik adni. Például teát és algalapot azért nem illik adni, mert ezeket halál esetén adják, és más esetben a korai halált idézik fel. Ezen kívül írószert nem illik az idősebbeknek adni, mert azt jelenti, hogy azért szurkolunk, hogy az illető szolgalmasan tanuljon. Ezeken kívül is sok érdekes szabály van. Amikor valaki ajándékot küld, érdekes lehet nem csak kötelességként, hanem az adott ajándék eredetének utánanézve választani.