2013-ban a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) Tokiót választotta a 2020-as olimpia helyszíneként. Biztos, hogy az olimpia miatt a japán gazdaság sokat javul majd: nagyon sok ember jön majd minden országból, és Japánban a munkanélküli emberek száma csökken majd. De nemcsak jótékony hatása van a tokiói olimpiának, hanem kérdések is vannak vele kapcsolatban. Lássuk ezeket a kérdéseket!

Elsősorban a katasztrófa kérdése fontos. Lehetséges, hogy nagy földrengés történik Tokióban az olimpia közben. A japán kormánynak szigorú intézkedéseket kell tennie a földrengés lehetőségével kapcsolatban. És a radioaktív sugárzás kérdése is felmerül. Valójában a tokiói radioaktív sugárzás nagyon gyenge, ezért nincs hatással az emberek egészségére, de a külföldiek aggódnak a sugárzás miatt.

A második kérdés a munkával kapcsolatos. Az olimpia miatt több munkahely keletkezne, de az új munkahelyek miatt nagyon sok munkás menne Tokióba, és a vidéki munkások száma csökkenne.

A nyelvtudás kérdése is fontos. Sok japán nem annyira jól beszél angolul, de persze nagyon sok külföldi jönne Japánba az olimpia közben. A japánoknak, különösen a tokiói japánoknak, többet kell gyakorolniuk az angol nyelvet. És több angolul írt táblát kell elhelyezni a városban.

Az is fontos kérdés, hogy a japán politikusok mit mondanának és ígérnének a világnak. A japán politikusok sokszor kétértelműen beszéltek az atomenergiával kapcsolatos kérdésekről. Emiatt a külföldiek nagyon aggódnak, ezért a japán politikusoknak egyértelműen el kell magyarázniuk, hogy mit gondolnak erről.

Végül, de nem utolsósorban, fontos kérdés, hogy sok japán van, aki a tokiói olimpiára nem egy sporteseményként, hanem csak a gazdaságra jó hatással levő eseményként tekint. Néhány szakember ezt nagyon fontos kérdésnek tekinti. A japánok az olimpián keresztül azt akarják megmutatni, hogy mennyire fejlett Japán. Persze ez is fontos, mert Japán a 2011-as nagy földrengés miatt nagyon sokat szenvedett és sok segítséget kapott az egész világból, így az újraszülető Japánt be kell mutatni és köszönetet kell mondani a világnak. De eredetileg az olimpia nem gazdasági dolog, hanem csak egy sportesemény. Erre is gondolniuk kell a japánoknak.

Még 5 év van hátra a tokiói olimpiáig és még sokat kell tennünk az olimpiáért!

Források

http://dancewithyou.jp/2020tokyo_olympicgames-23-1435.html

http://ccoichi.blog.so-net.ne.jp/2014-10-24-3

 A. M.

Prezentáció a japán általános iskoláról.

Prezentáció a japán újévi szokásokról és a hagyományos újévi ételekről.

„A meccsnek nem akkor van vége, amikor veszítesz, hanem amikor feladod.” Azt hiszem, hogy mindenki ismeri ezt a mondatot. Egy mangában egy kosárlabda klub edzője mondta ezt. Ez a manga a Slam dunk. Ez a manga minden japán fiúnak tetszik. És vannak olyan fiúk, akik azért kezdték el a kosárlabdát, mert szeretik a Slam dunkot. Japánban amikor a gyerekek sport szakkört választanak az iskolában, a mangák biztosan sok embert befolyásolnak. De milyen mangákról van szó? Ebben a bejegyzésben néhány sportról szóló mangát mutatok be.

Először is az első sport mangáról szeretnék írni, ami biztosan a Kjodzsin no hosi volt. Ebben a mangában egy fiú és az apukája van. Az apuka nagyon szigorúan tanítja a fiút baseballozni. Azért népszerű ez a manga, mert nem csak a baseballról, de a család szeretetéről is ír. Az ilyen mangát most szupokonnak hívják. A szupokon azt jelenti, hogy sportszellem. Ez nagyon férfias manga.

A következő manga a Kjaputen Cubasza (Tsubasa kapitány)”. Ebben a mangában a főhős Tsubasa sokat gyakorolja a focit, és közben felnő. Ez a manga nagyon nagy hatással volt a japán focira. Amikor a tévében a „ Tsubasa kapitányt adták, sok gyerek kezdett el focizni. És a mai foci játékosok is szerették, amikor gyerekek voltak. A Tsubasa kapitány viszont nem férfias, hanem könnyed. Tsubasa azt mondta „A labda a barátom”. Ez egy nagyon furcsa, de népszerű mondat.

Végül a Slam dunk nagyon népszerű a mai fiatal emberek körében is. Ebben a mangában egy rossz diák elkezd kosárlabdázni, és megszereti a kosárlabdát. A főhős haja piros (biztosan japán) és sokat verekedett más emberekkel. De aztán amikor elkezd kosárlabdázni, kedves lesz. Ez a manga férfias, de könnyed is. Sok gyerek szereti ezt, sok rossz gyerek is. Talán e miatt a manga miatt lett népszerű a kosárlabda Japánban. És az a mondat, hogy „A meccsnek nem akkor van vége, amikor veszítesz, hanem amikor feladod.” ma is népszerű. Én is használom.

Japánban a mangák nagyon népszerűek és nagy hatásúak. Minden gyerek olvas mangát, ezért a mangák hatása nagy, nem csak a sportban, de a zenében, a hobbiban, és a munkában is. Ha egy manga népszerű lesz, akkor az a dolog is népszerű lesz, amit a főhős csinál a mangában.

U. M.

Napjainkban a társadalmunkban sok környezeti védelmi probléma van, és az egyik a hulladék problémája. Különösen a szabadtéri rendezvényeken sok eldobható edényt és evőeszközt használunk. Ráadásul nyáron Japánban sok fesztivál van és ott persze majdnem minden kanál, tányér, villa és pálcika eldobható. És ezekből mind hulladék lesz, ez minden évben nagy problémát jelent. Nem csak az ilyen rendezvényeken, hanem a mindennapokban is használunk valamilyen hasonló eldobható edényt. Ez a probléma nagyon hatalmas. De most kiderült, hogy egy új típusú edény megoldja ezt a problémát. Ezek az ehető edények.

Az ehető edények élelmiszerekből készülnek. Az étkezés után nem dobjuk el ezeket az edényeket, hanem megesszük. A következőkben néhány ilyen ehető edényt és evőeszközt fogok bemutatni.

Az első a nori (tengeri fű) tálka. Ezt egy japán vállalat, az Aneszuto árulja. Sok japán otthon készített ebédet (bentót) visz az iskolába vagy a munkahelyre, és a nori tálka nagyon jó az ilyen ebédekhez. Ez a tálka nagyon finom rizsgombóccal.

A második edény az Edible Tableware bowl. Ezt a edényt is egy japán vállalat, a Rice-design árulja. Ez az edény kétszersültből készül. Az íze kicsit sós és bármilyen ételhez jól illik.

A harmadik érdekes elképzelés a zöldségből készült edény. Ezeket az edényeket egy kanadai dizájner, Diane Leclair Bisson tervezte. A képen látható edény paradicsomból készült. Ha más zöldségből készül, más tulajdonságai lesznek.

A negyedik ehető edény a kup. A neve a japán kuu (eszik) és angol cup (csésze) szavak összevonása. Ez a pohár rizslisztből készül. Főzni is lehet. Egy japán dizájner, sugiX tervezte. Ő sok ázsiai országba utazott. Ott kis falvakba ment, látta az emberek életét, és így kapta a kup ötletét.

Az ötödik termék az ehető kanál. Ez a kanál kukoricából készül. A Triangle Tree nevű vállalt árulja. Három fajta ízben van (sima, édes és fűszeres). A kanál alján vonalak vannak és könnyen vágható.

Az utolsó érdekesség egy zellerből készült szívószál, a Duda Celery Straws. Egy amerikai vállalat, a Duda Farm Fresh Foods találta fel.

Ebben a bejegyzésben csak hat dolgot mutattam be, de most már több ilyen termék is van. De a mai japán áruházakban még kevés az ilyen edény. Remélem, hogy több ember megismeri az ilyen edényeket és a japán nyári fesztiválokon csökken a hulladék mennyisége.

N. N.

Én okajamai vagyok. Okajamában egy régi japán házban laktam a családommal. Az a ház egy kis vidéki faluban van. A közelében csak rizsföldek és hegyek vannak, és kevés a ház. Nincsenek könyvesboltok, éjjel-nappali boltok és magas épületek. Rossz a közlekedés. De sajnos általában nem csendes. Tavasszal a békák, nyáron a kabócák és ősszel a rovarok énekelnek a rizsföldön és a fűben. A télen nagyon nyugodt a környék.

A házunk kétszintes, a földszinten a nagyszüleim laknak, az emeleten a szüleim és a testvéreim. Az emeleten van a nappali, a szüleim hálószobája és a gyerekszobák. A földszinten van egy nappali, a konyha, a nagyszüleim hálószobája, a hagyományos japán vendégszoba és a fürdőszoba.

A ház körül egy kis tavacska van. A nagypapám pontyot tart benne. Egy kis farm is van. Zöldségeket nevelnek. Néha majmok és vaddisznók jönnek a hegyekből és zöldséget lopnak.

Ezen kívül egy kis élelmiszerbolt is van a házunknál. A ház és a bolt egy épületben van. A nagyszüleim vezetik a boltot. Főleg a környékbeli idősek jönnek, de nemcsak az élelmiszerek miatt jönnek ide. A boltban van néhány szék, az idősek ott ülve beszélgetnek és italokat isznak.  

Amikor ott laktam, én szerettem ezt a házat, de nem szeretettem a falut, mert nekem kényelmetlen és unalmas volt. Most sem szeretem, de néha hiányzik a természet és a nyugalom.

Ni. N.

A világon sok érdekes és különleges sport van. Nem túl sok ember ismeri őket, de az elmúlt években lassanként népszerűek lettek.

Bemutatom az egyiket, a buborékfocit, ami Kanadából terjedt el. A buborékfociban a játékosok BUMPER-t (nagy átlátszó nejlongolyót) viselnek. Eredetileg természetesen nem használtak BUMPER-t a fociban, de egy dán embernek eszébe jutott ez az ötlet, ami aztán új sportként terjedt el.

Sok európai országban, Észak-Amerikában, Óceániában, Japánban, Indiában, a Közel Keleten és Észak-Afrikában is lehet játszani. Gyorsan növekszik a játékosok száma, így létre kell hozni a közös szabályokat és nemzetközi versenyeket kell szervezni. Ezért Németországban megalakult az IBFA, a nemzetközi buborékfoci szervezet. 2016-ban IBFA Világbajnokságot fognak rendezni egy európai országban.

A buborékfoci szabálya és a foci szabálya szinte ugyanaz, de van néhány kicsi különbség. A buborékfocit két négyfős csapat játssza. A pálya egy téglalap alakú, 23x15 méteres terület. A pálya két végén egy-egy kis kapu van.

Játékosok BUMPER-t viselnek. Normális sportcipőt viselnek, nem szabad szöges talpú cipőt viselni, mert az kilyukaszthatja a BUMPER-t.

A szabálytalanságok is érdekesek. Ha a labda belemegy a játékos feje fölött lévő lyukba, a meccset megszakítják, mert más játékosok nem tudnak hozzáérni a labdához. Ha egy játékos szándékosan nekiütközik az ellenfél olyan játékosának, akinél nincs labda az is szabálytalan.

A Youtube-on sok videót tudunk nézni a buborékfociról. A játékosok ütköznek egymással, ugrándoznak. Tévéműsorokban is sokszor bemutatták már ezt a sportot.

A buborékfoci népszerű lett, de még sok ember nem ismeri. Nagyon új sport, így sok játékos szabadon, saját szabályok szerint játszik. Különleges eszközökre és nagy pályára van szükség, ezért még nem sok helyen lehet játszani Japánban. A japán IBFA próbálja népszerűsíteni a sportot. Tavaly novemberben rendezték a második nemzeti buborékfoci versenyt Tokióban.

Eddig én sem ismertem a buborékfocit, de most nagyon akarok játszani a barátaimmal. Szeretném, ha jobban elterjedne, és a gyerekektől a felnőttekig sokan szórakoznának ezt az érdekes sportot űzve.

T. H.

Japánban sok cég összefog a környezetvédelem érdekében. Mostanában nemcsak cégek, hanem iskolák is végeznek ilyen tevékenységet. A Suma Iskola is, ahova jártam, sokat tesz a környezetért. Lássuk, hogy milyen tevékenységet végez ez az iskola!

A Suma Iskola egy nagy magániskola. Alsó-középiskolai diákok és gimnazisták járnak ide, összesen körülbelül 2000 diák van. Sok óra van, ahol a diákok a környezetvédelemről tanulhatnak. Sok szabály van a szemeteléssel kapcsolatban. Például, amikor műanyag flakont dobunk a szemétbe, le kell venni a kupakot. A tanárok szigorúan ellenőrzik, hogy a diákok ne szegjék meg a szabályokat. A Suma Iskolában minden júniusban van egy fesztivál, ezen a fesztiválon újrahasznosított anyagokat adnak el. Van néhány csoport, ami önkéntesen elmegy takarítani a városba. A Suma Iskola egy közeli strandra is jár takarítani. Erre a strandra minden nyáron nagyon sok ember jön, ezért sok szemét van, így a csoport sokszor megy oda takarítani.

Az ilyen tevékenységek miatt 2001-ben a Suma Iskola ISO 14001 minősítést szerzett. Az ISO-t (angolul International Organization for Standardization) magyarul Nemzetközi Szabványügyi Szervezetnek hívják. Ezt a szervezetet 1947-ben alapították, a központja Genfben található. Japánban is sok üzlet törekszik arra mostanában, hogy ISO minősítést kapjon. Az ISO 14001 környezetvédelmi szabvány. Japánban a Suma Iskolán kívül is vannak iskolák, amik ISO 14001 minősítést kaptak. 2005-ben 23 iskola kapott ISO 14001minősitést.[1]

A Suma Iskola Már 13 éve szerzett az ISO 14001 minősítést, de ma is szorgalmasan védi a környezetvédelmet. Remélem az iskola tanárai és diákjai a jövőben is folytatják az összefogást a környezetvédelem érdekében.

A.M.

[1]石井　薫(ISHII Kaoru)「地方自治体と学校における環境監査の導入　－ＩＳＯ14001と学校版ＩＳＯを中心に－(1) (Önkormányzatok és iskolák környezet megőrzése–ISO14001- és az iskolai ISO－(1))」『経済論集 (Közgazdasági Szemle)』2005. nov. 66. köt. 32. old. ( https://www.toyo.ac.jp/uploaded/attachment/2913.pdf#search='%E9%A0%88%E7%A3%A8%E5%AD%A6%E5%9C%92+iso' )

Japánban a baseball nagyon híres és népszerű. Nemcsak az idős emberek, hanem a kisgyerekek is szeretik. Természetesen mindenki a profi baseball meccseket nézi és a profi csapatoknak szurkol. De van egy nagyon hagyományos és népszerű meccs, amit nem szabad elfelejteni. Ez a gimnazisták baseball bajnoksága. Minden augusztusban játszanak a Koshien nevű baseballpályán, ami a Hyogo prefektúrában levő Nishinomiya városban van. Ez a beseball bajnokság a legnagyobb a diákok bajnokságok és a belföldi amatőr bajnokságok közül. Általában „a nyári koshiennak", „a nyári gimnáziumi baseballnak" vagy csak „koshiennak" hívják ezt a bajnokságot.

Az első bajnokságot 1915-ben tartották. Azóta minden évben folytatják. De kétszer nem játszottak. Egyszer 1918-ban a rizs árának emelekedése miatti zavaros helyzet miatt, és másodszor 1941-tól 1945-ig a második világháború miatt nem volt. Ezeken kívül minden évben játszottak.

Japánban 47 prefektúra van. Ezért minden prefektúrából egy gimnáziumot választanak. Viszont kivételek is vannak. Csak Hokkaidóból és Tokióból kettő iskolát választanak, mert ott túl sok iskola van. Ha egy csapat az adott prefektúrában megnyeri a bajnokságot, akkor ez a csapat részt tud venni a Koshienen. De ha csak egyszer is veszít, már nem tud tovább jutni, mert egyenes kieséses rendszert használnak. Ezért minden meccsen nyerni kell, ha a Koshienen szeretne játszani. És a Koshienen is egyenes kieséses rendszert használnak, így a meccsek ugyanúgy zajlanak. Az a csapat, amelyik minden meccsen nyer, bajnok lesz. Egyébként 2014-ben az Oszaka megyei csapat lett a bajnok.

A Koshien mecseit a tévében nézhetjuk és a rádióban is hallgathatjuk, hogy hogyan állnak a meccsek. Szerintem sok japánnak eszébe jut a Koshien, amikor a nyárra vagy a nyári szünetre gondol. Japánban három évig kell a gimnáziumba járni. Ezért a harmadéveseknek ez az utolsó meccsük. Mindig látható a tévében olyan videó, hogy a harmadévesek a baseballpályán levő homokból hazavesznek emlékként. Persze a bajnokcsapat is elvisz a homokból, de a tévében mindig a vesztes csapatok sírva teszik be a homokot egy kis zacskóba. Amikor őket nézem, én is szomorú vagyok kicsit, mert el tudom képzelni, hogy hogy érzik magukat miután elveszítették a fontos meccset .

Azt hiszem, hogy a japánoknak a Koshien különleges bajnokság. A gimnazisták nem profik, ezért a meccsek mindig izgalmasak, és mindenki szeretne szurkolni nekik.

I. T.

Japánban van egy nagyon híres, Radio taiszónak (ラジオ体操) hívott torna. Már minden japán ismeri ezt a tornát és tudja csinálni. A Radio taiszó rádiós mozdulatművészeti torna, amiben ritmikus zenével mozgatják a test minden izmát és ízületét. Mostanában mindennap a rádió műsorán naponta négyszer és a TV-ben naponta kétszer hallgathatjuk és nézhetjük. Sőt néhány vállalatnál a munka előtt mindennap együtt tornáznak a Radio taiszóra, hogy felébredjenek, és hogy egészségesek legyenek. A Radio taiszó már tényleg általános dolog a japánok számára. Szóval most bemutatom a Radio taiszó történetét és a mai helyzetet.

Eredetileg 1925-ben Amerikában egy biztosítótársaság csinált tornát rádióműsorban, majd bemutatták azt a japánoknak. És amikor 1927-ben a Shówa-császár évfordulója volt, elkezdték készíteni a Radió taiszót, amit bárki bárhol könnyen végezhet. Erre a Sokolnak hívott csehszlovák torna is befolyást gyakorolt. Az volt a cél, hogy javítsák a japánok erkölcseit és megtartsák az egészségüket. Végül 1928-ban a japán posta készítette az első régi Radio taiszót, és a rádió közvetítette azt. A II.világháború közben beszüntették, de 1951-ben újrakezdték az új Radio taiszót, és közvetítették a rádióban.

Már mondtam, hogy most is nagyon híres a Radio taiszó és majdnem minden japán ismeri. Ennek az az egyik oka, hogy a nyári szünetben a diákok és az öregek minden reggel összejönnek a parkban vagy iskolában és ott együtt tornáznak a Radio taiszóra. Minden diáknak van Radio taiszó kártyája, amelyikre a diákok tornánként kapnak egy pecsétet. És az a diák, aki minden reggel pontosan jár oda, tud kapni valami apró ajándékot. Ez nagyon jó szokás, mert a diákok korán fel tudnak kelni a nyári szünet közben is és kommunikálni tudnak nem csak más diákokkal, hanem a helyi emberekkel is. Sőt mostanában a Radio taiszó nem csak tornaként, hanem diétás módszerként is népszerű a nők között. Mert a Radio taiszóval igen hatékonyan tudunk mozogni és könnyen sportolni. Remélem, hogy ez a torna jövőben is folytatódik és a japánok továbbra is szeretni fogják.

S. Y.