Magyar szakosok Japánban

A nők helyzete a családban

Ma sok házas nő és anyuka dolgozik. Persze van sok háztartásbeli is. A nők szabadon tudnak választani, hogy hogyan akarnak élni a házasság után.

Az én anyukám egy gimnáziumban dolgozik. Minden nap 9 órától 17 óráig ott tanít japán nyelvet. És ugyanannyi pénzt keres, mint az apám, ezért az anyukám és az apám egyforma szinten állnak (sőt, az anyukám kicsit magasabban). Ma nem csak a férfiak, hanem a nők is tudják kezdeményezni a válást. Ezen kívül gyerekfelügyeleti jogot is kaphatnak, és mindenki szabadon tud házasodni és válni.

De ezek viszonylag új dolgok.

A második világháború előtt Japánban kafucsó (家父長) rendszer volt. Ez azt jelenti, hogy a házas férfiak (különösen a nagyapa vagy az apa) nagyon nagy hatalmat birtokoltak. A családban senki nem tudott ellenkezni velük. Akkoriban a japánok azt gondolták, hogy a nő (a feleség) csak egy eszköz, ami gyereket szül. Ezért a nők helyzete nagyon gyenge volt. A feleségnek támogatnia kellett a férjet. A nők nem tudták kezdeményezni a válást, de a férfiak nagyon könnyen tudták kezdeményezni. Ezért sok feleségtől váltak el irracionális indokokkal.

Ezen kívül ekkoriban egy könyvet, amit Onnadaigakunak (女大学) hívtak nagyon sok lány olvasott és kellett olvasni. Ez a könyv azt mondta, hogy

• egy nő, aki elvált nem tud ismét megházasodni,

• a feleségnek mindig engedelmeskedni kell a férjének,

• a feleségnek mindig támogatni kell a férjet,

• a nő egy árny, de a férfi a nap, ezért a nő rosszabb, mint a férfi.

Különösen, a menyek helyzete volt nagyon gyenge.

Szerintem ezek nagyon rossz dolgok, mert nem voltak női jogok. Ezen kívül, amikor egy házaspár elvált, a nő nem tudta megkapni a gyerekeit. Most nem tudom elképzelni ezt, de ekkoriban ez magától értetődő volt.

A nagymamám is ebben a rendszerben élt. Először is a nagymamám nem tudta magának megválasztani a férjét. A nagymamám apja döntött a házasságról. A lányoknak nem volt joguk erre. Amikor fiatal volt, a nagymamámnak a házasság után két évig nem született gyereke. Ő nagyon izgatott volt emiatt. És a nagyapám anyukája, egyszóval az anyós mindennap azt mondta neki, hogy gyorsan szüljön gyereket! Különösen fiút!! Örököst!!! Ha három évig nem születik gyereked, hazazavarunk téged a házadba!!! A meny helyzete nagyon-nagyon gyenge volt, ezért az anyós gúnyolódott a menyével. Végül, a nagymamám tudott gyereket szülni (az apámat), ezért nem kellett elválnia. Szerencsére az ő férje, a nagyapám nagyon kedves volt, ezért a nagymamám el tudta viselni.

A második világháború után, gyorsan megváltozott a társadalom, megváltozott a gondolkodás. De kicsit megmaradt a régi rendszer. Ezt lehet látni a mindennapi életben. Sokat és jól kell gondolkodnunk a nők helyzetéről a családban.

A nomikai, azaz a japán kocsmázás

Japánban sok különleges kulturális jelenség van. Akkor tudjuk különösen erősen érezni ezt, amikor egy külföldi kultúrát tanulunk. Amiről ebben a dolgozatban szeretnék írni, az a japános buli. Ezt a bulit nomikai-nak hívjuk. Ennek a bulinak van néhány szabálya, ami a külföldieknek furcsa (sőt néha a japánoknak is az). Ezeket a szabályokat és a problémákat is bemutatom.

Először is bemutatom a nomikai-t. Amikor nomikai-t szervezünk, általában japános kocsmában tartjuk, amit izakaja-nak hívnak. Ebben a kocsmában sokféle italt tudunk inni, például sört, bort, szakét, koktélt stb. Az ételek is különlegesek. Az izakaja-ban kis ételeket rendelünk, amit ocumami-nak hívnak. És ezek között nem csak főételek, hanem olyan ételek is vannak, mint az előételek, például sült burgonya, hideg paradicsom stb.

A nomikai szabálya a következő. Amikor nomikai-on vagyunk, elsősorban arra kell figyelni, hogy hová kell leülni. A nomikai-on mindenkinek van olyan hely, ahová illik leülnie, és ez a hely az életkortól és a pozíciótól függ. Az asztal esetében az úgy lesz, mint az alábbi képen. Ezen a képen az első helyre a legidősebb vagy legmagasabb pozíciójú embernek illik leülni. A jobb alsó sarokban van a kijárat. Minél alacsonyabb számú egy hely, annál idősebb vagy magasabb pozíciójú ember ül oda. Azt mondják, hogy ez azért van így, mert régen, amikor egy fegyveres vagy valaki bejött, az első hely volt a legbiztonságosabb.

nk.jpg

Persze amikor valaki a barátaival megy nomikai-ra, általában nincs ilyen szabály. Csak amikor a vállalati főnökével vagy kollégájával megy kocsmába. És arra is kell figyelni, hogy hogyan kell önteni az alkoholt a pohárba. A címkét fölfelé fordítva kell önteni. Nem tudom pontosan miért. Azt mondják, hogy azért kell mutatni a címkét, hogy tudni lehessen, milyen fajta az alkohol.

És sajnos van probléma, vagyis rossz szokás is. Gyakran van olyan ember, aki a nomikai-on az alkoholt (főleg sört) egy húzásra issza meg. Ezt ikkinomi-nak hívják. Ezt azért csinálják, hogy a nomikai hangulata jobb legyen vagy szórakoztassák a résztvevőket. De igazából nem így lesz, hanem mindenki aggódni fog az illetőért, mert ez nagyon veszélyes. A testben az alkohol sűrűsége hirtelen túl magas lesz. Meg is lehet halni. És az a helyzet, hogy minden évben sokan meghalnak, közülük a legtöbben az egyetemisták. Ezért nekünk is figyelni kell. Az alábbi táblázat azt mutatja, hogy hányan haltak meg 2008-ban a különböző életkorú emberek között. A táblázatból kiderül, hogy a huszonévesek halnak meg legtöbben alkohol miatt.

gr.gif

Ilyen a buli Japánban. Ez a téma kulturális és gasztronómiai szempontból nagyon érdekes, nemcsak a külföldieknek, hanem a japánoknak is.

Források:

http://www.innovade.co.jp/gr/bounenkai/manner-enseki.html

http://www.kirin.co.jp/csv/arp/health/acute.html

 

A lakásom előnyei és hátrányai

Én egy albérletben lakom egyedül. A lakásom egy kicsit régi, de nagy. Egy előszoba, egy konyha, egy fürdőszoba, egy WC, két szoba és egy erkély van.

Szerintem négy előnye van a lakásomnak. Az első, hogy a közelben sok bolt van. A második, hogy két szoba van. Amikor a barátaim vagy a szüleim jönnek, kényelmes, mert tágas. A harmadik, hogy közel van az Isibasi állomás. A negyedik, hogy van tatamis szoba. Két szoba van, de az egyik szoba tatamis. Nincs ágyam, de van futon. Futonon alszom. A tatamis szoba nagyon kényelmes. Szeretem a tatami illatát.

De sajnos négy hátránya is van a lakásomnak. Az első, hogy a fürdőkád nagyon kicsi. A négyzet alakú fürdőkád nagyon rossz, mert nem lehet kinyújtani a lábaim. Nagyon hiányzik a téglalap alakú fürdőkád, mert a házban, amiben Fukuiben laktam, az van. A második, hogy a mosógépem az erkélyen van. Szeretnék az órák után mosni, de akkor már éjszaka lesz. Nem lehet éjszaka mosni, mert a mosógépem nagyon hangos. A legrosszabb, hogy most nagyon hideg van. Szeretek mosni, de nem szeretek kint mosni. A harmadik, hogy egy kicsit messze van az egyetem. Busszal megyek a Minói kampuszra. A lakásomtól a Tojonakai kampuszon lévő buszmegállóig gyalog körülbelül 25 perc. Nincs nagyon messze és szeretek gyalog menni, de ha reggel visszaaludtam és elaludtam, futnom kell. Nem szeretek futni. Már az óra előtt nagyon fáradt leszek. A negyedik, hogy nagyon fárasztó takarítani a lakást, mert nagy. Nem szeretek takarítani. Ha kicsi lakásban laknék, talán a lakásom gyorsan rendben lenne, de a lakásom tágas.

A lakásomnak sok hátránya, de sok előnye is van. Tetszik a lakásom.

Egy japán család otthona

A családommal három évvel ezelőtt költöztünk a házba, ahol most lakunk. Mi előtte költöztünk néhányszor az apukám munkája miatt. És soha nem házban, hanem lakásban laktunk az anyukámmal és az apukámmal, mert nem tudtuk, mikor kell költöznünk, így nem tudtunk házat venni. De amikor másodéves gimnazista voltam, úgy döntöttünk, hogy az apukám egyedül költözik Tokióba, és az anyukám és én pedig együtt Oszakában maradunk, így megvettük ezt a házat. Én kicsit szomorú voltam, hogy az apukám nem fog velünk lakni, de nagyon örültem, hogy először az életemben egy családi házban lakom. Nagyon tetszik a házunk.

A házunk a külvárosban van, így nem rossz a levegő, nincs túl sok ember, se túl sok autó, de a közelben van néhány szupermarket, éttermek, kórházak és szépségszalonok is. Egy vonatállomás és egy buszmegálló is van a közelben, így jó a közlekedés. Így itt élni kényelmes és praktikus.

A házunk emeletes, szép és nagyon új. A fala fehér és a tető sötétbarna. Sajnos nincs kert, de kint az ajtó előtt van egy fa és különböző szép virágok cserepekben. Most karácsony van, így feldíszítettük a fát. A földszinten van egy kis tatamis szoba, fürdőszoba, WC és amerikai konyha. A tatamis szobában alszunk futonon az anyukámmal. Az amerikai konyhában van egy étkezőasztal, egy hűtő, székek, egy tévé, egy kanapé, szekrények, polcok és a kis, aranyos halam. Itt főzünk, eszünk, pihenünk, és néha a barátaimmal bulizunk. Fent van három szoba, az enyém, az anyukámé, az apukámé, egy WC és egy erkély. A szobámban van egy íróasztal, egy szék, egy ruhásszekrény, egy szekrény, egy polc, egy zongora és sok plüssállat. A szoba világos, de most kicsit rendetlen. Szilveszter előtt takarítanom kell...

Milyen rossz a lakásom!

Most egyedül lakom Oszakában egy albérletben. Amikor gimnazista voltam, azt gondoltam, hogy nagyon klassz lesz, ha egyedül lakhatok. De most tudom, sajnos ez nem igaz. Most szeretném elmagyarázni, hogy milyen rossz az én lakásom.

Először is túl kicsi! Csak 4,5 tatami (1 tatami=1,62 négyzetméter). Ez borzasztó. Nem lehet sok embert meghívni! Tehát az én lakásomban nem lehet bulizni! Nagyon szeretek bulizni, így ez nagyon rossz (tudjátok, a japán lányok nagyon szeretnek bulizni, de a buli kicsit más az európai bulikhoz képest. Például takojaki bulit, nabe bulit stb. rendezünk).35482492_624.jpg

Ráadásul a lakásom nagyon sötét, hiszen az épület, amiben lakom, nagyon alacsony, de körülötte magas épületek vannak, így a nap nem tud besütni a szobámba. Mindig, reggel és délután is, villanyt kell kapcsolni. Minden reggel azt gondolom, hogy ma biztos rossz az idő, mert nagyon sötét a szobám. De amikor kimegyek az utcára, szépen süt a nap! Ez nagyon vicces.

Az utolsó rossz dolog, hogy a lakásom zajos! Minden közel van a lakásomhoz. Például non-stop, szupermarket, állomás, és karaoke-bár. Először azt hittem, hogy ez fantasztikus, mert Ehimében semmi sincs a házam körül. De sok ember jön a lakásom környékére karaokézni vagy alkoholt inni, és még éjjel is elég sok ember van az utcán! Sokkal rosszabb, mint gondoltam.

A kicsi, sötét és zajos lakásom nem tetszett nekem, de mostanában kicsit jobb lett. Vettem új függönyt, szőnyeget és ágyat! És egy nagyon jó dolog is van. Nagyon könnyű takarítani! Nagyon lusta vagyok, így ez tök jó!

süti beállítások módosítása