Magyar szakosok Japánban

Tobi soku

Prezentáció a tobi sokukról, azaz a magasépítő-iparban dolgozó építőipari munkásokról.

 

 

Az egészség megőrzése egy japán családban

A családom egészségéről szeretnék írni. A családomban mindenki egészséges, de a nagyapám nagyothalló lett néhány éve. Ezért amikor a nagyapámmal beszélgetek, kicsit hangosabban és lassabban beszélek. Nagyothalló lett, de még dolgozik. A nagyapám dróthálókészítő, és azt mondta, hogy egész életében dolgozni akar. Ezért kell az egészségét megtartani. A nagyapám csinál néhány dolgot az egészségért. A nagyszüleim majdnem mindennap 6 órakor felkelnek, és az Oszakai vár parkjában könnyű mozgást végeznek. Ezt a mozgást rádió tornának hívják és ez egy olyan mozgás, amit zenére végeznek. Gyakran az iskolában is végezzük ezt a mozgást. Nem túl nehéz a mozgás, de ha komolyan csináljuk, elfáradunk. Ez a mozgás jó az egészségnek, ha mindennap csináljuk. A nagyapám az étrendjével is törődik. Néhány évvel ezelőtt sok alkoholt ivott, de mostanában csak különleges alkalmakkor iszik. A nagyanyám jól tud főzni és egészséges ételeket főz. Nem zsíros, hanem zsírmentes ételeket készít. Sok zöldséget és halat esznek. Szerintem emiatt nem nagyon lesznek betegek a nagyszüleim .

Nem csak a test egészsége, hanem a lélek egészsége is fontos. Ezt valóban éreztem a nagyanyám tapasztalatán. Egyszer a nagyanyámat baleset érte. Nem volt súlyos a baleset és szinte semmilyen sérülést nem szenvedett. De ez után egy darabig nem volt életkedve. Volt nap, amikor egész nap otthon feküdt. Akkoriban a családommal segítettünk, és a nagyanyám apránként jobban lett. Most már jól van és minden napot aktívan tölt. A nagyanyám azt mondta, hogy ha meg akarja tartani az egészséges lelket, hobbit kell végezni vagy valami örömteli dolgot kell csinálni.

4390865166_1b24dffb43_b.jpg

A nagyszüleim sokszor mondják azt, hogy az egészség a legfontosabb. Ezért én is csinálok néhány dolgot az egészségért. Különösen az étrendemmel törődök, és egészséges ételeket eszem. Például zöldségeket és nattót eszem. Mostanában van egy egészséges étel, amit chia magnak hívnak, és amit a japánok is ismernek, és én is ettem már. Ez nagyon jó étel, mert sok táperő van benne és diétához is lehet használni. Nincs íze, de olyan mint a szezámmag. Salátába, joghurtba és miszo levesbe teszem bele. Szerintem vigyázni kell az egészségre, mert ha öregebbek leszünk, a mostani étrendünk befolyásolja az akkori életünket.

Japán egészségmegőrzési gyakorlatok

Sok országban vannak különleges egészségmegőrzési gyakorlatok. Például Indiában a jóga, Kínában a tajcsi. Japánban is van néhány olyan különleges szokás, ami segít az egészség megőrzésében. Ebben az írásban ezek közül kettőt mutatok be.

Az egyik a rádiótorna. Azért nevezik rádiótornának, mert eredetileg egy rádióműsor volt. Ebben a műsorban zongorakíséretet és egy hangot hallhatunk, ami megmondja nekünk, hogy hogyan kell mozogni. A rádió torna három részből áll. Az első rész a leghíresebb, minden japán ismeri. A második részt is ismerik. De a harmadikat viszont kevés ember ismeri. Ez nagyon bonyolult és nehéz mozgás. Ezért ha rádiótornát mondunk, akkor általában az az első részt jelenti. Az alábbiakban csak az első részről írok. Az első rész 13 mozgásból áll. Például olyan mozgásokból, hogy a testünket előre és hátra döntjük vagy a karunkat fölfelé és lefelé nyújtjuk. Közben mélyen lélegzünk. Nagyrészt egyszerű mozgások, ezért kisgyerekek és öregek, férfiak és nők, mindenki tudja csinálni. És sok helyen végzik. Az iskolai tornaórán először ezt csináljuk, hogy ne sérüljünk meg az óra közben. A gyárakban is csináljuk reggel. És mostanában nem csak az egészségért, hanem fogyókúraként is végezzük.

A másik japán egészségmegőrzési szokás a fürdés. Szerintem a japán fürdés különleges, különösen Európához képest. Amikor Magyarországon voltam, voltam gyógyfürdőben, de azt gondoltam, hogy az más, mint a japán fürdők, mert a japánok szeretnek nagyon meleg vízben fürdeni. És meglepett, hogy a barátaim otthon gyakran csak zuhanyoznak. A japánok nemcsak zuhanyoznak, hanem gyakran fürdenek is. Mert azt gondoljuk, hogy a fürdés jót tesz az egészségünknek. Például enyhíti a vállfájást. És fürdés közben sokat izzadunk, az is jó a bőrnek. Az egészségért és a szépségért gyakran egy különleges port vagy folyadékot teszünk a vízbe. (Ezeket nem szappanként használjuk.) Ez tovább javítja a fürdés minőségét. Ettől még jobb lesz az egészségünk és szebbek leszünk.

Ezek a japánok különleges egészségmegőrzési szokásai. Szerintem minden országban különbözik, hogy mi tesz jót az egészségnek. Ezért nem tudom, hogy a japán szokások tényleg jók-e. De ezeket hosszú ideje fontosnak tarják az emberek, ezért jó lenne, ha továbbra is fennmaradnának ezek a szokások.

Étrend és egészség a világ három országában

Miközben a világon utaztam, azt éreztem, hogy minden országban valamennyire más az étrend és az étkezés. Ezek a dolgok érdekelnek engem. Mivel az órán az egészségről tanultam, ebben a szövegben három országot összehasonlítva az étrend különbségét szeretném bemutatni. Ezeket az országokat mutatom be példaként: Guatemala, Magyarország és Japán. Azért választottam ezeket az országokat, mert tavaly 4 hónapig Guatemalában, 5 pedig hónapig Magyarországon tartózkodtam, Japánban pedig állandóan lakom.mas.pngmas2.png

Először nézzük meg a mai helyzetet. Az fenti ábrák a túlsúlyos emberek arányát és az országok e szerinti sorrendjét mutatják. A WHO statisztikája szerint a túlsúlyos emberek száma tekintetében a három ország közül Magyarország az első, Guatemala második, Japán pedig az utolsó. Mivel sok minden okozhatja ezt a helyzetet, igazából minden lehetőséget át kell gondolni. De ez alkalommal az étrend szempontjából szeretném megvizsgálni, mi okozhatta ezt az eredményt.

Tovább olvasom

Amikor egy rossz élmény miatt rájövünk valami fontos dologra...

Mindenki tudja, hogy az egészség nagyon fontos. De az egészségügyi problémák nélküli élet túl természetes számunkra és ritkán vesszük észre azt, hogy a normális életünket élni nagy boldogság.

Kiskoromtól nagyon szerettem sportolni, úgyhogy amikor 10 éves voltam, elkezdtem röplabdázni. Majdnem mindennap reggel és este gyakoroltunk a barátaimmal. Én nem vagyok olyan magas, ez azt jelenti, hogy magasabbra kell ugranom, ha úgy akarok játszani, mint a többi, magas játékos. Lehet, hogy ez megerőltető volt, mert amikor 15 éves voltam, elszakítottam a térdszalagomat. Az orvos azt mondta, hogy a térdem nem tud magától meggyógyulni, és ha megint röplabdázni akarok, operációra van szükség. De féltem tőle, és azt hallottam, hogy két hétig a kórházban kell maradni. A középiskola harmadikos diákoknak nincs ilyen sok idejük, mert  szorgalmasan kell tanulniuk a felvételi vizsgára és nem akartam hiányozni az óráról. Úgyhogy azt választottam, hogy nem operáltatom meg a lábamat.

Mielőtt én elszakítottam a térdszalagomat, néha nem akartam röplabdázni, szinte utáltam a röplabdát, mert az edzőnk nagyon szigorú volt, és mindennap megszidott engem. És nem volt szabadidőm, mert minden nap volt edzés. De miután nem volt szabad röplabdáznom, észrevettem, hogy mennyire szeretek röplabdázni, és milyen nagyszerű a csapattársakkal együtt röplabdázni. Ha lehet, vissza akartam kapni ezt a lehetőséget. Én úgy döntöttem, hogy miután egyetemista leszek, meg fogom operáltatni a térdemet. Amikor gimnáziumba jártam, mindennap csak tanultam. Éreztem, hogy az élet sport nélkül nagyon unalmas, de türelmes voltam.

Miután átmentem az egyetemi felvételi vizsgán, az orvossal megbeszéltük és eldöntöttem, hogy az egyetem második évében, a tavaszi szünetben lesz a műtét. De nem tudtam várni és menedzserként beléptem az egyetemi röplabda klubba. Aggódottam amiatt, hogy kicsit unalmas csak összeszedni a labdákat, vagy vizet adni a játékosoknak, de ez nem volt probléma. Nagyon jól éreztem magam, amikor mindenki együtt gyakorolt és segíteni tudtam a játékosoknak. Legalább valami olyan dolgot csináltam, ami kapcsolatban volt a röplabdával, így boldog voltam. Egy évvel később megoperálták a térdemet, úgyhogy most tudok sportolni (persze óvatosan kell). De ez a tapasztalat emlékeztet engem arra, hogy mennyire szeretek röplabdázni. Még látszik a műtét nyoma a térdemen, de szerintem ez is az életem nyoma.

Evészavar Japánban

Az órán mostanában az egészséggel kapcsolatos témákkal foglalkoztunk. Nekem tetszettek azok a témák, amelyek nagyon fontosak, de amelyeket az emberek nem vesznek komolyan. Az órán a depresszióról és az alkoholról beszélgettünk, és azt hiszem Japánban is hasonló a helyzet, különösen ami a depressziót illeti. Ebben a szövegben egy hasonló problémáról, az evészavarról szeretnék írni, ami az egyik legkomolyabb betegséggé vált Japánban, főleg a fiatalok között.

Mi az evészavar? Ez egy lelki betegség. Az embernek nincs testi problémája, mégse tud enni, vagy túl sokat eszik és utána hány. Ilyenkor az ember nem tud uralkodni az idegein. Az egyik adat szerint száz vagy százötven ember közül egy ember evészavarban szenved Japánban. Azt hiszem, hogy ez nagy szám, mert azt jelenti, hogy ha egy egyetemi nagyelőadóban megvizsgálnám, lenne egy olyan ember, aki evészavarban szenved. Ráadásul az ilyen betegségek esetében nehéz pontosan megmondani a betegek számát, így a valóságban akár több is lehet.

Mi lehet az oka az evészavarnak? Az evészavar betegei többségükben nők. Azt mondják, hogy az evészavart a stressz okozza és ez egy függőség. Elsősorban a fiatalok körében jelentős. Hilde Bruch, egy német pszichiáter szerint ez a betegség nem az étvágyhoz kapcsolódik, hanem az ember lelkével van kapcsolatban. Ez a szakértő azt gondolja, hogy az evészavaros betegek érzékenyek arra, hogy hogyan gondolkodnak a saját külsejükről. Azt hiszem, hogy az evészavar szoros kapcsolatban van a fogyókúrával. Mondanom sem kell, hogy mostanában elterjedt az a gondolat, hogy a vékony lányok a szépek. A média nagy hatást gyakorol erre a gondolatra. Mindenki mondja, hogy az elhízás nem jó az egészségnek, de azt ritkán hallani, hogy a fogyás sem jó. És nagyon nehéz vonalat húzni, hogy meddig szép és honnan túl sovány valaki.

biyo-taiju.png

Japánban népszerű a "három testsúly számítás" módszere. Az első a „szabvány testsúly” (testmagasság (méter) × testmagasság (méter) × 22), a második a „szépség testsúly” (testmagasság (méter) × testmagasság (méter) × 20), a harmadik a „modell testsúly” (testmagasság (méter) × testmagasság (méter) × 18). Én 152 cm magas vagyok, szóval a „szabvány testsúlyom” 51 kg, a „szépség testsúlyom” 46 kg és a „modell testsúlyom” 42 kg. Ebből is láthatjuk talán, hogy az emberek túl érzékenyek a testsúlyra.

Végül azt hiszem, hogy az evészavar a családi körülményekkel is kapcsolatban van. Mostanában egyre kevesebben ebédelnek. Az apa későn érkezik haza, az anya is dolgozik, sok gyereknek nincs testvére sem,  sokan egyedül laknak stb. Ha a családban a családtagok figyelnek egymás étrendjére, talán jobb lesz a helyzet.

A japán munkahelyek helyzete

Ebben a prezentációban és ebben a posztban már szó volt róla, hogy Japánban nagyon fontos a diákmunka. De én azt gondolom, hogy a japán cégek túlságosan támaszkodnak a diákokra, és ez nem jó helyzet sem a főállású alkalmazottaknak, sem a diákoknak, sem a vendégeknek.

Először is a főállású alkalmazottaknak túl sokat kell dolgozni. Ha egy bolt vezetése túlságosan támaszkodik a diákokra, a diákmunkások befolyásolják azt, hogy mikor mennyi ember dolgozik. A diákok mindennap egyetemre vagy gimnáziumba járnak, vizsgáik vannak és néha külföldön is tanulnak a nyári szünetben vagy a tavaszi szünetben. Minden diáknak körülbelül ugyanakkor vannak a vizsgái és a hosszú tanítási szünetei, ezért nagyon eltérő a helyzet, amikor sok diák tud dolgozni és amikor kevesen tudnak dolgozni. Ha egy nap nagyon kevés diák tud dolgozni vagy egyetlen diák sem tud dolgozni, a főállású alkalmazottaknak kell dolgozniuk. Ráadásul a gimnazistáknak este 10 óra után nem szabad dolgozniuk. Az olyan egyetemista is nagyon kevés, aki késő estig akar dolgozni. Sőt, az üzletláncok, különösen az éttermek egyre több üzletet nyitnak, bár nincs elég dolgozójuk.

Tovább olvasom

A kedvenc színdarabom

A kedvenc színdarabom A denevér. Ez egy világhírű operett, amit ifj. Johann Strauss írt. 1874. április 5-én mutatták be először ezt a színdarabot Bécsben, majd Magyarországon, az Operaházban 1895. május 10-én mutatták be.

A denevér a bosszúról szól, de egyáltalán nem szomorú vagy ijesztő. A színészek inkább nevettetik a nézőket, mert ez egy operett. A darab Bécsben játszódik, 1874. december 31-én. Ezért szilveszterkor gyakran játsszák Ausztriában és Németországban. A főszereplők Eisenstein, Rosalinda (Eisenstein felesége), Falke (Eisenstein barátja) és Alfréd (Rosalinda csodálója). Falke és Rosalinda bosszút akarnak állni Eisensteinen. A második felvonásban van egy érdekes és fontos jelenet. Egy álarcosbált rendeznek. Az álarcosbálban felbukkan egy álarcos magyar grófnő. Mindenki kételkedik benne, hogy ő valóban magyar. A magyar grófnő pedig csárdást énekel, és bebizonyítja, hogy ő tényleg magyar. A magyar grófnő igazából Rosalinda, és a bosszú miatt tetteti ezt. Nagyon szeretem ezt a jelenetet, mert a dal nagyon szép. A dal Magyarországról szól, de sajnos Rosalinda nem magyarul, hanem németül énekel. A jelmezek is nagyon szépek és pazarak.

A zene is nagyon híres. Különösen az operett nyitánya nagyon híres, és koncerteken gyakran játsszák. Amikor fúvószenekarban játszottam, én is játszottam. Tévében és filmekben is sokszor hallottam. Nekem jobban tetszik a zene, mint a történet.

A denevér a kedvenc színdarabom, de színházban még nem láttam. Remélem, hogy jövőre színházban is meg tudom nézni, mert szilveszterkor Európában leszek.

süti beállítások módosítása