Sok japán egyetemista az órák után vagy hétvégén részmunkaidőben dolgozik. Ennek a munkának sok típusa van pl. felvételi előkészítő iskolai tanár, pincér, eladó stb. Annak az oka, hogy sok egyetemista dolgozik az órák után nem csak az, hogy meg kell keresni a megélhetési költségeket és az oktatáshoz szükséges pénzt, hanem az is, hogy a diákok a szórakozáshoz akarnak pénzt keresni. Több egyetemista kap pénzt a megélhetési költségeire a szüleitől, de a szüleitől kapott pénzt nem akarják szórakozásra használni. A másik ok, hogy sok diák külföldre akar utazni, mert csak akkor van szabadidejük, amikor még egyetemisták, tehát pénzt gyűjtenek az utazásra. A fentiek miatt tehát több egyetemista részmunkaidőben dolgozik az órák után.

Az egyetemisták sok különböző típusú munkahelyen dolgoznak. Hogyan választják ki a munkahelyet? Régebben egy érdekes cikket olvastam erről. Ez a cikk azt írta, hogy az egyetemisták három fő szempont alapján választották a munkahelyüket. Az első hogy, hol tudnak jobb órabért kapni. Ezt a szempontot én is nagyon jól értem. Én is minél magasabb órabért adó munkahelyen akarok dolgozni. Azt hiszem, hogy mindenki ezt szeretné, nem csak az egyetemisták. A második szempont, hogy új barátokat akarunk szerezni. Nem minden diák tagja egyetemi klubnak, így a diákok egyetemen kívül szeretnének új barátokat szerezni. A harmadik szempont, hogy számukra kedves időtöltést szeretnének csinálni munkaként. Nem mindenki ezeket a dolgokat válaszolta, de nagyon érdekes cikk volt.

Én is dolgozom részmunkaidőben, mert pénzt akarok keresni a szórakozásra és a külföldi tanulás miatt. Amikor elsőéves voltam, egy szupermarketben dolgoztam. Ott pénztáros voltam. De itt nem volt jó fizetés, de sokat kellett dolgozni, és nem lehetett hiányozni. Egyetemistáknak nagyon nehéz munkahely volt. Most egy uszodában dolgozom. Ez nagyon érdekes, de kicsit szokatlan munka. Általában gyerekeket tanítok úszni. Először sok gyerek nem tud a víz alá merülni, tehát kezdetben csak együtt játszanak az uszodában. A gyerekek nagyon aranyosak és vidámak, de olykor szemtelenek. Azt gondolom, hogy ez a munka nagy kihívást jelent. Meg tudom tanulni az emberekkel való kommunikációt. A gyereket tanítom úszni, de nem csak a gyerekekkel érintkezem, hanem a szüleikkel is kell beszélni és kommunikálni. Szerintem ezek az élmények hasznosak lesznek nekem jövőben.